Téged tanuljalak

(részlet)

mert apámról tudok a legkevesebbet,
hiszen ő az én apám,
de nem volt szerencsejátékos,
és nem kergette anyámat New Orleansig,
hogy az a felkelő Nap házában élje le
hátralévő életét,
mert apám a Hold,
hát mint az óceánt dagály idején,
úgy vonzotta magához a nőt,
s ha igaz, sohasem szakított ki belőle
egyetlen darabot sem,
leszámítva két gyermekét,
ennyi a szerencseszáma,
engem is mindössze kétszer vert meg,


először mert lehülyéztem,
és azonnal vízszintest nyomtam a levegőben,
másodszor pedig anyámtól loptam cigit,
ezért meg elfektető utáni visszaállító járt,
és mindig a kettessel variál a lottón is,
születni pedig 1945. 02. 13-án született,
de az is lehet, hogy két hónappal korábban,
nem tudni ezt egészen pontosan,
mindegy, így írták az anyakönyvet,
amikor Budapestre betörtek az oroszok,
és Drezdát lebombázták a szövetségesek,
aztán háromévesen csempészték át
az Ipolyon Magyarországra,
de gyerekkoráról csak az apjának szigora van meg,
és az iskola első tévéje,
amit ő az igazgató fiaként
nyilván többet nézhetett, mint a többiek,
meg hogy haza kellett mennie Budapestről,
Mammam varrná meg a nadrágját,
ekkor talán már a technikumba járt,
de nem vették fel sem egyetemre,
sem főiskolára,
mégis utcákon vonult, tereken,
el a kezekkel a vietnami néptől,
és megkérte egy ismeretlen nő kezét,
aki viszont megcsalta
a katonaság idején,
s hogy hét évig várt anyámra,
kicserélődjön az összes sejt,
csak olyan maradjon,
amit már mindketten ismernek,
lehet,
vagy rá várt az anyám,
szóval hogy az óceán volt túl nehéz,
vagy a Hold túl gyönge,
nem tudom,
a szülők közül valaki
nem akart beleegyezni a házasságba,
félek tőle, hogy apám anyja volt az,
bár attól is félnék, ha anyám anyja lett volna,
pedig a férjek egy csapatban fociztak,
még fotót is mutogatott apám,
függőleges, vastag csíkos mezek,
halott nagyapák,
halott apák
labdával,
és hét év után a titkos templomi esküvő,
Mammam a szertartást végző pap szeretője volt,
vagy legalábbis gyengéd érzelmeket
tápláltak egymás iránt,
előtte vagy utána polgári,
annak rendje s módja szerint,
anyámék házánál lagzival,
fekete-fehér vőlegénnyel,
fekete-fehér menyasszonnyal,
szépiával és színessel,
s aztán a negyvenkilencedik év,
hogy rettegni kezdett,
mert az apja ebben a korban halt meg,
és aztán a lassúság,
amivel mindent tudomásul vesz,
beletörődik,
hogy itt már nem lesz elvégezve semmi sem,
vagy ha mégis,
akkor jó, hogy így alakult,
hát anyám jobban rettegett,
amikor közölte apámmal,
hogy meghalt az anyja,
mint apám maga,
én meg álltam a nappaliban,
és a rengeteg vasárnap esti misén
csak a köhögést hallottam a kórusról,
itt van apám,
ült a kántor mellett,
végül már én is ott ültem vele,
hogy megunjuk a bűnbánatot,
és félbehagyjuk ezt is,
a Szív segédigéi viszont éppen akkor,
amikor sztrókot kapott,
és nem értettem,
hogy mit akar mondani,
mert talán már az anyja nyelvét beszélte,
és látod, tegnap temettük el a keresztanyját,
három éve látta utoljára,
én nem emlékszem rá,
azt sem tudom, kik azok,
csak csinos csajok ugranak be,
akik a rokonaim ugyan,
de nem beszéljük egymás nyelvét,
szóval apám anyjának testvére volt a friss halott,
ismeretlenként ültem ismeretlenek között,
és nem is akartam ismerkedni,
ekkora voltál, amikor utoljára,
mondták néhányan azok közül,
akik apám miatt még megismertek,
s most nézz magadra,
mekkora vagy,
apámék aztán eltűntek egy étteremben,
én meg körbenéztem a városban

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s