Altató – Mika Szlem, 2012. május 31.

lehunyta kis szemeit az újépítésű lakópark,
a liftek is fennakadtak valahol a tizennegyediken,
álmukban lebegnek ég és föld között,
a tartópillérek is alszanak,
jó, hogy össze nem dőlnek a lakások,
de erősek, mint egykor Atlasz,
akire te úgysem emlékezhetsz,
mert kicsi vagy, de majd megtanulod,

lefeküdt egész Magyarország,
Budapesten is leparkolt a villamos,
egy kedves fa alá vert sátrat magának,
a kalauz is otthon pihen,
felesége finom vacsorát főzött neki,
minden kívánságát leste, mielőtt elaludtak,
s most szépeket álmodik egy izmos fiúról,
aki vacsora után nem egyből alszik el,

a kalauz is izmos fiúról álmodik,
aki nem főz vacsorát,
de ajka íve ringatja őt az ágyban,
mint ahogy téged ringat most édesapád vagy édesanyád,
attól függ, hogy ki meséli mindezt neked,

és te is alszol, én meg csak beszélek
bele a vakvilágba magamnak, mert kinek beszélnék,

de mindegy, már az internet is elszenderült,
sebessége minimálisra csökkent,
hogy energiatakarékos rendszerként működhessen holnap is,
ma már pornót sem tudok nézni rajta,
és az e-mailjeimet sem tudom elolvasni,
odakint kialudt a villanyoszlop lámpája,
igaz, már két napja csak villogott, úgyhogy ideje volt tönkremennie,

nézd, ne nézd, aludj, elsötétült a tévéképernyő is,
lefeküdt aludni az összes celeb,
senki sem villantja kocsiból kiszállva a punciját,
és az Animal Planet állatai is mind kimerülve fosnak maguk alá
valahol a messzi-messzi Afrikában,
amit még én sem láttam,
de egyszer majd mindenképp megnézzük együtt,

és alszik a Gázai övezet is,
csak egy-egy őrszem fél szeme van nyitva
mindkét oldalon,
a tudósító is elejtette már mikrofonját,
az operatőr pedig félbehagyta a felvételt valahol az interjú közepén,
mert az interjúalany belealudt a hosszú kérdésekbe,
s a mellkasán pihen a feje, mint a halottaké,

de te most csak alszol, te nem vagy halott, ne aggódj,
ráérsz még meghalni, nem láttál semmit a világból,

a volt szerelmeim is alszanak, őket sem láttad,
remélem, rosszul alszanak egytől egyig, hogy így elhagytak engem,
de alszanak, efelől nincs kétségem,
meg a te jövőbeli szerelmeid is alszanak mind,
lehet, hogy éppen ők is bekakálnak álmukban, olyan nyugodtak,
s szopják az ujjukat, mert kiesett szájukból a cumi,

szunnyadnak mind a részecskék is,
főleg a szubatomi részecskék pihennek nagyon,
hovatovább annyira pihennek, hogy nem is élnek,

és azok a felfedezetlen dolgok is magukra húzták a takarót,
amikről még Einstein sem tudott semmit,
de mi már biztosan állítjuk mindnek az ellenkezőjét,
ne, ne is kérdezd, mik azok, aludj, aludj,
úgysem értheted, látod, ne lásd, aludj,

a csillagok is elcsorgatták már nyálcsíkjaikat,
ott fénylenek a tejút kereszteződéseiben,
az égből lágy nagypapák integetnek,
égi sütit sütnek mind a nagymamák,
és Istenke is alszik, horkol,
mellette Jézuska szuszogva fordul a másik oldalára,
s a Szentlélek álmodja a legszebbeket,
csak én vagyok ébren megint,
de álmos vagyok, és aludni szeretnék

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s